Pedagógus és szülők konfliktushelyzetei

Amerikai trend

Egyre több amerikai szülő dönt úgy, hogy kiveszi a gyerekét az iskolából, és inkább otthon foglalkozik vele. Az Egyesült Államokban ma már minden huszonötödik diák magántanuló, vagyis összesen több mint kétmillió gyerek nem jár iskolába – számolt be a BBC.

A szülők indoka sokféle: van, aki szereti „biztonságban tudni” a gyerekét, mert úgy véli, a négy fal között megvédheti az iskolai és utcai erőszaktól. Más viszont az iskolai tantervet és tanítási módszereket kifogásolja.

A washingtoni Copelandben élő Sonya Barbee nem kis felelősséget vállalt: nem elég, hogy teljes állásban az amerikai kormánynak dolgozik, emellett nemrég úgy határozott, hogy kiveszi 11 éves fiát az iskolából. „Nem azért tanítom otthon a fiamat, mert bántották az iskolában, vagy nem tetszett az intézmény környéke, hanem mert úgy látom, elvesztette az érdeklődését a tanulmányai iránt” – magyarázta a fekete Sonya Barbee.

Bár egyre több fekete család dönt a gyerekek otthoni taníttatásáról, még mindig a keresztény fehér szülők vannak többségben, akik ellenzik az iskolába járást. A legtöbbjük a „liberális tantervet” kifogásolja, vagyis nem értenek egyet azzal, hogy az iskolában nyíltan szó esik a szexuális kérdésekről és Charles Darwin sokak által vitatott elveiről.

Magántanulók

Már évtizedekkel ezelőtt is voltak magántanulók az Egyesült Államokban, ám a módszer az elmúlt tíz évben vált igazán népszerűvé: egyre több szülő dönt úgy, hogy gyerekeit nem engedi iskolába.

A 14 éves Zoe Bentley az Arizona állambeli Tucsonban él, és most fejezné be az általános iskolát – ha nem lenne magántanuló. Jelenleg éppen a kaliforniai fenyőerdőkben barangol a családjával: élményeiről saját weboldalt vezet, kedvenc témájáról, az exogeológiai jelenségekről pedig videókat készít.

Az Egyesült Államokban ma már nagyjából másfél-kétmillió diák tanul otthon, kikerülve a hagyományos oktatási rendszert - írja a Huffington Post. Egyharmadukat – mint Zoét is – a szülei tanítják. A magántanulók számára nincs kötött tananyag és órarend, és nem kell osztályteremben ülni – kivéve, ha ezt maga a diák kéri. Zoét például annyira érdekelte a geológia, hogy 12 évesen jelentkezett egy főiskolára: a felvételin egy tesztet kellett kitöltenie, amit meglepően könnyűnek talált.

Az új brit trend

Új trend terjed Nagy-Britanniában: a flexi-schooling lényege, hogy a szülők heti egy napon, általában pénteken nem viszik iskolába gyerekeiket, hanem otthon foglalkoznak velük. Az új módszert egyelőre kísérleti jelleggel vezették be egy londoni körzetben – írja a The Guardin.

A London keleti részén élő Arzu Tahsin például első évfolyamos lányát és három osztálytársát tanítja otthon. Heti négy napot a helyi iskolába járnak a diákok, péntek reggelente azonban a Shacklewell Primary School helyett mindenki Tahsinékhez indul, ahol rajzolnak, barkácsolnak és tanulnak. Több amerikai és brit oktatási körzetben ezzel szemben hatnapos iskolahét bevezetését tervezik.

Az ügyvédként dolgozó Matt Anstee sem viszi iskolába a fiát péntekenként. „Először mindig gyakoroljuk a matematikát vagy az olvasást, aztán kirándulunk egyet, például múzeumba megyünk” – mondja a napirendről.

A néhány évvel ezelőtti demográfiai robbanás miatt zsúfolttá váltak a brit iskolák, egyre több diák szorong egy-egy osztályteremben. A szakemberek és a szülők ezért tartják jó ötletnek, hogy heti egy napon otthoni környezetben tanulhassanak a gyerekek, így kiegyensúlyozottabban fejlődhetnek.

Források:

http://eduline.hu/kozoktatas/2012/3/19/Hodit_az_uj_trend_egyre_tobb_diak_lesz_maga_EAFPOX

http://eduline.hu/kozoktatas/2011/12/12/Uj_trend_terjed_NagyBritanniaban_itt_a_flex_JSMYVN

http://eduline.hu/kozoktatas/2011/9/2/20110902_magantanulo_otthon_tanulas_usa

Szerintem három alapvető dolog miatt is keresnünk kellene a párbeszédet a szülőkkel:

1, Ha magunkra haragítjuk, feljelenthet.- Cinikusan hangzik, de sok benne az igazság. Nem szereti senki azt hallani, hogy semmit nem ért a munkája, már pedig, ha úgy állítjuk be a gyerekét, mint egy köztörvényes bűnözőt, nagyon könnyen érezheti úgy, hogy kétségbe vonjuk szülői teljesítményét. Ellenben, ha azt tapasztalja, hogy törődünk a gyerekével és a testi és szellemi épülésén munkálkodunk, nagyon segítőkész lesz. Sokszor tapasztaltam, hogy még nagyon felháborodottan beérkező szülő is gyorsan megszelídült, amint megtudta, hogy ténylegesen mi történt az iskolában, én, tanárként, emberként hogyan viselkedtem a gyerekével, hogyan próbáltam neki segíteni.

Szülőként szintén díjazom, ha a gyerekem nem "gyerekanyag", hanem tudja az osztályfőnök,  hogy konkrétan kiről van szó, mi történt vele aznap (általános iskola, alsó tagozat), miért teljesített rosszul, hogyan tudok neki otthon segíteni.

2, Könnyebb megérteni a gyerek viselkedését, ha látjuk a szülőt és tudjunk, hogy milyen mintát kapott otthon a gyerek, milyen közegből jön. Megtudhatjuk, mit próbált már a szülő az adott konfliktus rendezésére, illetve azt is, ha nem próbált semmit. Igényli-e egyáltalán az iskola segítségét?

3, Örök igazság, hogy "Szülő nélkül nincs gyerek, gyerek nélkül nincs iskola".- Szerintem ez a gondolat nem szorul bővebb magyarázatra, mindenki tudja folytatni.

Forrás: http://ellenorzo.blog.hu/2009/10/22/miert_ne_tegyunk_a_szulok_fejere

KEDVES SZÜLŐ ! ÉRTESÍTEM, HOGY........
================================ ===

- Az osztályfőnöki dicséretet még mindig nem íratta alá. Megintem.
----------------

- Fia az órán szőllőt (így!!!) evett…
- Kedves tanárnő, október van, mit egyen a gyerek, banánt ?
---------------

- A fiú túl sokat foglalkozik a lányokkal.
- KedvesTanárnő, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök !
---------------

- Kedves szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett
evőeszköz helyett.
- Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is.
---------------

- Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet.
- Kivégzéséről gondoskodom.
---------------

- Fia az órán állandóan beszél!
- Szerintem az anyjától tanulta. Mindkettőnek ellátom a baját !
---------------

- Értesítem a T. szülőket, hogy fiuk történelemkönyve lapokból áll.
- Itthon ellenőriztük. Valóban.
--------------

- Katika nem tud olvasni!
- Ha tudna, nem járatnám iskolába.
---------------

- T. Szülő! Leánya irodalomórán vihogott.
- Megdorgáltam. Akkor is vihogott.
---------------

- T. szülő, fia órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem.
- Az Isten szerelmére: miért engem?

1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében szülők felelősek gyermekeik taníttatásáért, és ebben a vonatkozásban őket lehet az iskola elsődleges ügyfeleinek tekinteni.
2. Ha a gyermek tanulása az iskolán kívül történik*, rendszerint otthon, és ha a gyermekeket a szülők a pedagógusokkal közösen nevelik, logikusnak látszik, hogy az iskolai tanulás és otthoni tanulás folyamatát összeegyeztetve végezzék, s a pedagógusoknak el kell fogadniuk az otthoni tanulást forrásként.
3. A kutatások azt mutatják, hogy a családon belüli nevelés befolyásolja az iskola hatékonyságát. Ez jelentős tényező, mely más hatásokkal együtt előidézheti az egyenlőtlen tanulási lehetőségeket.
4. Amellett, hogy szakmai szolgáltatást nyújt a szülőknek, a pedagógus az oktatásügyi hatóság – és bizonyos mértékig az állam – megbízottja. Funkciói közé tartozik annak az ellenőrzése, hogy a szülő teljesíti-e kötelességét (pl. az iskolalátogatás) és biztonsági hálót is jelent az olyan tanulóknak, akiknek a szülei nem megfelelő módon járnak el vagy nem törődnek gyermekeikkel. 
5. A demokratizmus szempontjából ésszerűnek tűnik, egy decentralizált rendszerben, melyben fontos döntéseket iskolai és osztályszinten hoznak, hogy azok, akik a kockázatot vállalják az iskolában, befolyásolhassák / de nem szükségszerű, hogy el is döntsék/ ezeknek a döntéseknek a minőségét. A szülők gyermekeik képviseletében vállalják a kockázatot, és képviselőik révén befolyásolniuk, kell az iskola-politikát.

Forrás: http://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=43&v=igen&hol=jobb

Az országos szülői szervezetek egyetértenek azzal, hogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) fokozottabban védje a közoktatásban dolgozó pedagógusokat. Ugyanakkor a törvényhozók további felelőssége, hogy a pedagógusok kiemelt védelme, ne fajuljon „boszorkányüldözéssé” a gyermekeik érdekében eljáró szülőkkel szemben.

Az óvodán, iskolán, kollégiumon belül ki fogja eldönteni, hogy jogszerű-e a pedagógus eljárása, ami ellen a szülő fellép? Jogszerűen jár-e el a pedagógus, ha elismervény és számla nélkül szed pénzt a szülőktől az ingyenes szolgáltatásokért? Jogszerűen jár el a pedagógus, ha egy órán három egyest ad egy tanulónak? Jogszerűen jár-e el a pedagógus, ha felügyelet nélkül hagyja a tanulókat, ha késve megy be az órára? Jogszerűen jár-e el s szakképző iskola, ahol a tanulók munkájából évi 400 millió forint bevételhez jutott, de a vállalkozási nyereségből nem részesülnek a tanulók?

 Ki dönti el, hogy az intézkedő véleményt nyilvánító, vagy panasztevő szülő hangneme erőszakos vagy fenyegető-e a pedagógusra nézve?

A szülők tájékozatlanok ezekben a kérdésekben, nem tudják eldönteni, hogy az óvoda, iskola, kollégium, illetve a pedagógus mikor jár el jogszerűtlenül, ezért inkább nem tesznek semmit gyermekeik védelmében, a nyilvánvaló jogszabálysértő intézkedésekkel szemben sem.

 A szülő kötelessége

A közoktatási törvény 14 § (2) bekezdés értelmében: „A szülő kötelessége különösen, hogy…. f) megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében,

 Eddig nem tudunk olyan szülőről, aki eljárást mert volna kezdeményezni saját gyermeke vagy más jogaiban sértett személy érdekében.A szülők bizonytalanná válhatnak, hogy igazuk védelmében megfelelő hangnemet használnak-e, ha félni fognak a szigorú büntetésektől, inkább nem szólnak semmit, vagy messze elkerülik az oktatási intézményeket, ezzel megszűnhet a társadalmi kontroll, a hosszú évek alatt felépített iskolai demokrácia.

Forrás: http://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=105&v=nem&hol=jobb

Találtam egy-két példát, mikor különböznek a szülők és pedagógusok értékei, nevelési attitűdjei:

A szülő-pedagógus konfliktus leggyakoribb tényezői a munka ellenőrzési kérdései és/vagy eltérő értékek és/vagy különböző felfogások. Ez a három gyakran szorosan összefügg.

Fontos, hogy a szülők megértsék, hogy nem tudják ellenőrizni és átlátni, hogy mi történik az osztályban, hogy a tanteremben a pedagógus a domain. Hasonlóképpen a tanároknak is el kell fogadni, hogy nem tudják felügyelni, irányítani, hogy mi történik a tanulóval otthon.

Sok konfliktus adódik abból, ha a szülő már alapból fenntartással viselkedik az iskola iránt, akár tudattalanul is szembehelyezkednek a pedagógusokkal. Több kiváltó oka is lehet ennek, például a gyerek iránti elfogultság, féltés, bizalmatlanság, nagy idegenkedik a nevelési stílustól, túl magasnak vagy túl alacsonynak találja a követelményeket stb.

Amit tehetnek a szülők és tanítók, hogy tájékoztatják egymást. Fontos, hogy a tanító tudja van-e válság otthon, ami befolyásolhatja a gyereket az iskolában, a szülőnek pedig, hogy tudja milyen a tanítás megközelítése, az osztályban kialakult rend és szokások, elvárások, hogy értse mit történik a gyereke osztályában. A pedagógusnak kellő empátiával kell a szülő felé fordulnia, igyekezzen megérteni viselkedésének indítékait és kellő mértékben tolerálni azt. Törekedjen rá, hogy megnyerje a szülőket. Az iskola ne hangolja a szülő ellen a gyereket, de a szülő se gátolja a pedagógus munkáját.

Az elkerülhetetlen, hogy ne legyenek értékkülönbségek, ezért igyekezni kell, hogyha valaki nem ért velünk egyet, akkor ne egyből védekező (legjobb védekezés a támadás) felállást vegyünk fel. Emlékeztetni kell magunkat, hogy a különbségek áthidalhatók, csak tartsuk tiszteletben egymás értékeit és igyekezzünk kompromisszumra jutni. Tehát a pedagógus és a szülő partnerkapcsolat az egyenrangúságon alapuló, egymásra odafigyelő, kölcsönös empátiát tartalmazó viszonynak kell lennie.

A pedagógiában különböző konfliktusmegoldó stratégiákat dolgoztak ki.

Van a győztes/vesztes stratégia, ahol az egyén minden áron a saját akaratát akarja érvényesíteni a másik féllel szemben. Ez önérvényesítő, nem együttműködő, történhet abból, hogy mindenképp a saját igazát tartja relevánsnak, vagy pedig mindenképpen győzni akar. Ezt általában akkor használjuk, ha gyorsan kell döntenünk, határozott cselekvés életbevágó, esetleg lényeges kérdésnél, aminél népszerűtlen megoldást kell bevezetni.

Az alkalmazkodás versengés ellentéte. Ilyenkor az egyén félelemből, kényszerből vagy megfontolt döntés után lemond saját szándékairól, hogy a másik szándékai érvényesülhessenek. Ez együttműködő de nem önérvényesítő megoldás, mikor belátjuk, hogy tévedtünk, vagy látjuk, hogy a probléma sokkal fontosabb a másik számára, mint a mi számunkra, amikor a versengés folytatása csak ártana a helyzetüknek.

Az elkerülés nem önérvényesítő és nem együttműködő. Alkalmazója a helyzet elemzése, a viszony minősítése alapján, valamint a győzelmi esélyek mérlegelése alapján használja.Általában akkor használjuk, ha adott probléma jelentéktelen vagy csak átmeneti, ha nem látunk esélyt arra, hogy szándékaink érvényesüljenek, ha a konfrontációval járó valószínű kár nagyobb, mint a konfliktus megoldásának előnyei, ha további információk gyűjtése több előnnyel kecsegtet, mint az azonnali döntés, ha mások hatékonyabban tudják megoldani a konfliktust.

A kompromisszumkeresés egyenrangú felek között gyakori megoldásmód, időt és lehetőséget ad jobb megoldások keresésére, nem rombolja a kapcsolatot. A résztvevők a probléma olyan megoldására törekednek, amelyben mindkét fél érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek. Használata mikor a célok meglehetősen fontosak, de nem érik meg azt az erőfeszítést, ami egy nagyobb mértékben önérvényesítő stílussal együtt járna, komplex problémák időleges rendezésének elérésére, kielégítő megoldás elérésére, időkényszer esetén, vagy mint kielégítő konfliktuskezelési mód, ha a problémamegoldás vagy a versengés nem jár sikerrel.

A problémamegoldás egyszerre önérvényesítő és együttműködő. Magában rejti azt a törekvést, hogy együtt dolgozva a másik személlyel találjunk valamilyen megoldást, mely teljesen megfelel mindkettőnk szándékainak. Megoldás keresése olyan esetekben, mikor mindkét felfogás fontos ahhoz, hogy kompromisszumos megoldás szülessen, olyan emberek gondolatainak hasznosítása, akik eltérő nézőpontból közelítenek meg egy problémát, vagy egy kapcsolatot megrontó negatív érzés közös feldolgozására.

A konfliktusmegoldás menete Thomas Gordon szerint

1. A probléma meghatározása

2. A lehetséges megoldások keresése

3. A megoldások értékelése

4. A megfelelő megoldások kiválasztása

5. A döntés végrehajtási módjának meghatározása

Először is nézzük meg, hogy mit jelent a konfliktus. Különféle értelmező szótárakban harc, veszekedés, vita, összecsapás, versengés, ellentétes és összeférhetetlen erők ütközése, küzdelem, ütközés... A pedagógiai szakirodalom pedig így ír róla:

„Nyílt vagy rejtett ütközés, amely a tevékenységek közvetlen szintjén jelenhet meg. A konfliktus során igények, szándékok, vágyak, érdekek, szükségletek, nézetek, értékek kerülnek egymással szembe”.

A konfliktusokat mindig kiváltja valami, gyakran van érési idejük míg elérik a csúcspontot. De a legfontosabb jellemzője a következmények. Az iskolákban többfajta konfliktushelyzet adódhat, az oktatás minőségét pedig jelentősen befolyásolhatja, hogy milyen a légkör az osztályban vagy azon kívül, a kapcsolat a szülőkkel vagy akár a tanári kar közötti viszony.

Fontos ez abból a szempontból is, hogy milyen mintát ad a pedagógus vagy a szülő a gyerek számára. A tanárok közötti marakodás következménye könnyen lehet az, hogy hiteltelenné válnak. A szülő és pedagógus között alakuló ellentét adódhat abból, hogy más-más minőségi elvárásokkal vannak a gyerekek iránt, vagy hogy a szülők beleszólhatnak az iskola életébe és a tanárok úgy érzik, olyanok adnak tanácsokat, akik nem értenek hozzá, de adódhatnak kulturális különbségekből is.

Egyik kedvenc íróm, Vavyan Fable ezt írta egyik könyvében:

„- Mondd, szerinted létezik egyértelmű igazság?             
- Igen. Mindenkinek a magáé. Ez minden konfliktus forrása.”

Ez a blog a pedagógus és szülök konfliktushelyzeteiről szól. A konfliktus a mindennapi életünk része, így az iskolákban is gyakran fordulnak elő, amik megoldása nem könnyű a nevelők számára.