Találtam egy-két példát, mikor különböznek a szülők és pedagógusok értékei, nevelési attitűdjei:
Szülői tréningen mérgelődik egy gimnazista fiú édesanyja
• A történelemtanár „kifogta” a fiamat a hosszú haja miatt. Utálja, ha egy fiúnak hosszú a haja. Cikizi, megszégyeníti, a fiam úgy érzi, nem értékeli reálisan emiatt. Már otthon is mindennapossá vált ez a vita. Ott tartunk a férjemmel, hogy győzködjük a gyereket, vágassa le a haját, mégiscsak érettségiznie kell. Lehet még hosszú haja. De mélységesen fel vagyunk háborodva azon, hogy egy tanár tönkreteheti a gyerekünk egy-egy napját ilyen (a tanulmányi eredményeivel közvetlenül össze nem függő) dolog miatt.
Nevelőtestületi tréningen panaszkodik egy pályakezdő óvónő
• Most szoknak be a gyerekek a kiscsoportunkba. Van egy anyuka, aki minden reggel szinte belöki a gyereket a csoportszoba ajtaján. Még sosem köszönt. Egyik reggel az öltözőben voltam, amikor megérkeztek. Köszöntem, és ösztönösen leguggoltam a gyerekhez. Átöleltem, talán még puszit is adtam neki, és hívtam, menjünk be a szobába. Ebben a pillanatban az anya kiabálni kezdett velem: Ezért nem bírok én otthon a gyerekkel amióta óvodás. Ti itt „túlnyálaskodjátok” a gyereknevelést. Engem keményen neveltek, én is úgy nevelem őket. Én is kibírtam, ők is ki fogják bírni. Az enyémmel ezt ne csináld többet!
Igények ütközése:
Szülői tréningen hangzik el egy apától
• Amióta iskolás a gyerek, estéinket az iskolában adott feladatokkal töltjük. Minél több tantárgyat tanul, annál több beszerezni-, elkészíteni való van. Nem tudom elfogadni, hogy csak egy nappal hamarabb tudjuk meg, mit kell vinnie a lányomnak másnapra. Gyakran este nyolckor indulok el a Tescóba káposztát venni biológiaórára, szögmérőt matematikára stb. Szeretném, ha legalább egy héttel hamarabb láthatnám, mit kell beszereznem.
Óvodai, nevelőtestületi konfliktuskezelő tréningen meséli egy óvónő
• Azon gondolkodom, hogy igénykonfliktus volt-e az, amikor az elmúlt évben magamhoz hívtam egy kislány anyukáját. A kislány ugyanis feltűnően bántani kezdte a többieket. Szóltam az anyának, hogy segítsen megkeresni az okokat. Mire ő rám nézett felháborodva, és azt mondta: Igen? Én újíttatom fel az egész mosdóhelyiséget, én veszek játékot az óvoda udvarára, és még ezek után is gond van a gyerekemmel? Hát majd nem lesz a másik óvodában!
Egy negyedik osztályos fiú osztályfőnöke meséli a tanáriban
• Teljesen felháborított K. A. Tudjátok, mit csinál? Beír az ellenőrzőjébe négyeseket, ötösöket! Miközben csak 1-esre, 2-esre képes mostanában. Úgy jöttem rá, hogy be akartam írni az egyesét, és azt látom, aláírt négyese van magyarból. A szülőnek fel sem tűnt, hogy nem az én írásommal van aláírva a jegy. Felháborító, hogy egyes szülők mennyire nem figyelnek a gyerekeikre! Szerintetek, hogyan kellene ezt megbeszélni velük?
